Az illusztrátor

Azt hiszem, minden ember, aki erre a Földre születik hoz magával valamit, vagy többet is talán, amivel az élete során feladata van. Mindenkiben van valami, ami vele született, és ez nem más, mint a tehetség. Mindenki jó valamiben, mindenki értéket képvisel és hinni kell benne, hogy az álmok valóra válhatnak.

Szerencsésnek érzem magam, mert több olyan dolog is van az életemben, amiben a körülöttem lévők szerint, tehetséges vagyok. Persze én inkább úgy fogalmaznék, hogy több dolog van, amit olyan szenvedélyesen szeretek csinálni, hogy bármennyi ideig is tevékenykedek benne, és bármennyire elfáradok tőle, mégis mindig feltölt és boldoggá tesz. Az egyik ilyen a rajzolás, festés, minden, ami a grafikával kapcsolatos. De tulajdonképpen bármiről is legyen szó, ami a kreativitást elő varázsolja belőlem, azt imádom!

Ez nálunk amúgy is családi vonás. A dédnagymamám szakmája varrónő volt és csodálatosabbnál csodálatosabb termékeket készített. Amikor gyerek voltam, emlékszem, hogy a nagymamám napokig hímezte a terítőket és gyönyörű csipkéket készített, a pihe puha kötött holmikról nem is beszélve. Anyuból sem hiányzik a szépérzék: a varrás, hímzés, kötés mellett ő már rajzolt és festett is. Mi mást is mondhatnék, én, mint a következő generáció képviselője, az összes felsorolt dolgot szeretem, de a legjobban a rajzolás foglalkoztat.

Alsós diákként rajz tagozatra jártam, ahol sikerült elsajátítanom az alapokat. Később rajztanár ismertette meg velem az arányokat és szakkifejezéseket. Komolyabb fejlődést azonban a gimnazista éveim hoztak, amikor is a Budai Rajziskolába kerültem. Izgalmasnak találtam az emberi modellek ábrázolását, és a különböző tanulmány munkák készítését.

Azonban a festéstől valamiért mindig is tartottam. Nehéznek éreztem az ecset használatát, a színek kiválasztását és valamiért a vászon is idegen volt. Aztán a sors úgy hozta, hogy mégis belevágtam, minden félelmem ellenére, és volt idő, hogy nagyon sokat festettem. Rájöttem, hogyan hasznosíthatom grafikai tudásomat a festmények készítésekor.

Mikor elkezdtem a képgrafikusi képzést, megismerkedtem a számítógépes grafikával is, és innentől kezdve nem volt határ, keverni kezdtem az összes általam megismert technikát.

Ugyan főállású grafikusként nem dolgoztam, mert időközben másfelé sodort az élet, azonban szerencsére mindig szembe jöttek velem a felkérések, melyekre örömmel mondtam igent. Ahogyan arra is, amikor Hajni felvetette az ötletet, hogy illusztrálnám-e a meséit. Mivel a másik szenvedélyem a gyerekek és minden, ami velük kapcsolatos, gondolkodás nélkül igent mondtam a felkérésre.

A mesék világa és az, amit a gyerekekből ki tud hozni egy-egy történet, számomra csodálatos, és ezért elengedhetetlennek tartom az egészséges fejlődéshez a meseolvasást. A legkisebbek fantáziavilága bámulatos és páratlan. Ehhez próbálom megalkotni a megfelelő képi világot.

Az illusztrálás során az a célom, hogy a karakterekből a nyugalom, a biztonság és a szeretet áradjon, ha ránéz egy gyerek a képre mosolyogjon, szeresse azt hosszan nézegetni, elmélkedni rajta és felfedezni újabb és újabb dolgokat a képeken.

Örülök, hogy ezekben a mesékben megjelennek az állatok és a természet, mert ezeket sem lehet kihagyni a felsorolásból, ugyanis imádom az állatokat, legyen szó egy csúszó mászóról vagy akár egy puha szőrű barna medvéről. Az állatok egytől egyig megérdemlik, hogy tiszteljük és szeressük őket. A felnőttek felelőssége pedig abban rejlik, hogy ezt átadják a gyerekeknek és tanítsák meg nekik, hogy bánjanak ezekkel a csodás teremtményekkel.

Összességében talán elég csak annyit mondanom, hogy egy mese illusztrációjának készítése az egyik legszívmelengetőbb feladat számomra, amit kaphattam az élettől.

Az illusztrátor életrajza

1988-ban születtem Budapesten, és pár évig itt éltem a családommal. Az óvodát már Budaörsön kezdtem el. Mivel már egész kiskoromban észrevették a szüleim, hogy imádok rajzolni, festeni és mindent, ami kreatív, ezért rajz tagozatra írattak be a Herman Ottó Általános Iskolába. A gimnazista évek alatt a Budai Rajziskolában folytattam rajzzal kapcsolatos tanulmányaimat, majd felvételiztem a MOME-re és a Képzőművészeti Egyetemre is. Bár több fordulón túljutottam, mégis más irányba terelt a sors.

2009-ben szereztem meg képgrafikusi szakpapíromat a Ring szakképző iskolában.

Az állatok és a természet szeretete szintén elkísér gyermekkorom óta. Emiatt felvételiztem a Táncsics Mihály Gimnázium biológia tagozatára, majd innen mentem tovább a Szent István Egyetemre, ahol 2012-ben szereztem meg Környezetmérnöki diplomámat.

A felsorolás azonban itt még nem ér véget, ugyanis gyerekkorom óta különleges kapcsolatom van a gyerekekkel. Anyukám elmondása szerint, a babázás nálam egészen más volt, mint a többi kislánynál, mert egész álló nap úgy gondoskodtam a babámról, mintha egy igazi csecsemő lenne. Eddigi életem során mindig gyerekek vettek körül, így sosem volt számomra kérdés, hogy gyerekekkel is szeretnék foglalkozni. Mivel a bölcsődés korosztály áll a legközelebb a szívemhez, így 2015-ben elvégeztem a családi napközi vezetői képzést, valamint az óvodai dajka képzést is.

Jelenleg egy családi bölcsődében dolgozom főállásban, de emellett grafikai munkáim is vannak. Rendszeresen részt veszek szabadidős és sportokkal kapcsolatos tevékenységekben is. A munkáimra igényes vagyok és maximálisan arra törekszem, hogy értéket képviseljen az, amit aktuálisan csinálok.